Varga-Márfy Kft. Higiénia, ergonómia, szennyfogók, szemetesek, nagyméretű nyomtatás

A WC TÖRTÉNETE



Természetesen már az őskorban is el kellett végezniük az embereknek a szükségleteiket. Akkoriban azonban még mindegy volt, hogy hová. Nem voltak sem, falvak sem városok, teljesen a természet részei voltak.
Ahogyan az emberek elkezdtek letelepedni és házakban lakni, elérkezett az idő, hogy már ne akarjanak közvetlenül együtt élni a piszkos dolgokkal. Ez eleinte annyiból állt, hogy nem bent a házban, hanem mellette intézték a dolgaikat.
Az ókorban pedig már vízöblítéses WC-ket is fel lehetett lelni. Főleg az ókori görögöknek és rómaiaknak állt magas szinten a fürdő, és WC kultúrájuk.
Az ókori Európában, a városokban gyakran építettek csatornarendszereket, melyeket esővízzel, vagy egyéb más természetes vízfolyással tisztítottak meg.

A középkor visszafejlődés volt a WC kultúrájában. Sötét és mocskos volt. A városok a higiéniát szinte teljesen nélkülözve épültek. Ágytálakban, bilikben hordták ki az utcára, vagy egyszerűen csak az ablakon kilöttyintve szabadultak meg az anyagtól. Jobb helyeken, a falon keresztül csővel vezették ki a házból, de azt is közvetlenül az utcára.

A XIV-XV. században kezdett elterjedni az árnyékszék vagy kerti budi, amely legalább nem a házban volt és kívül tartotta a kórokozókat.

A XVI. század vége felé Angliában feltalálták a vízöblítéses ürítő szerkezetet.
Azután a XVIII. század végén, egy angol úr Joseph Bramah bejegyeztetett egy találmányt, ami a tartályos öblítésű WC-ről szól. Ám ennél lényegesebb volt a vízzáró szifon feltalálása, amely nem engedi a csatornaszag visszaáramlását a WC-N keresztül. Ezzel az angol-WC elindult hódító útjára. No azért ne arra gondoljunk, hogy egy csapásra mindenhol megvilágosodtak az emberek, és hirtelen illemhely nem volt és Franciaország is a budit részesítette előnyben.
Megjelentek, a kerámiából, fából készült WC-K. a csatornázás fejlődésével együtt a vízöblítés is egyre inkább elterjedt. Maga a vízöblítéses rendszer nem sokat változott a feltalálása óta, leginkább a felhasznált anyagokban, azok minőségében módosult.



WC TÖRTÉNET

A kezdetek kezdete
A "normális" ember szabadulni igyekszik székletétől: ennek érdekében különféle bonyolult eljárásokat, technikákat alakít ki - voltaképpen e lélektani gyökerű technikák tárgyiasodása az árnyékszék a budi és a vécé.
Az ember is az állatvilágból emelkedett ki, így ürítkezéssel kapcsolatos szokásai is állati eredetűek. Az emlősök salakanyagaikat általában állandó lakhelyük, vadászterületük megjelölésére használják. A vándorló fajok azonban - az ember is közéjük tartozik - ott könnyítenek magukon, ahol a szükség rájuk jön.
Valószínű azonban, hogy már az ősember is a lakhelyen kívül helyezte el székletét, részint, mert élősködőket, rovarokat vonzott, részint pedig azért, mert ürüléke illatát már az ősember is kellemetlennek érezhette.

MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA



A primitív népek körében nagy e tekintetben a változatosság.
A 18. században a Társaság-szigetek bennszülöttei a falujukhoz vezető ösvény két oldalán végezték dolgukat, míg a Marquesas szigeteken lakók gondosan elásogatták székletüket. A maorik vagy a batáv bennszülöttek pedig minden házhoz külön épületet emeltek e célból. Az ürítkezés szokásait ráadásul egészen az újkorig hiedelmek is befolyásolták. A széklet egyes népeknél - nálunk is - tabunak számított, másutt viszont nem. Azok a népek, amelyek rendszeres mezőgazdasági termelésből élnek, ürüléküknek különleges fontosságot tulajdonítanak. A trágya ugyanis minden földművelő társadalomban drága kincs.

KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA



A folyammenti kultúrákban a falvak és városok népessége általában az öntözőművek, a csatornák vizébe juttatta ürülékét. Így két legyet ütött egy csapásra, hiszen részint megszabadult a salakanyagoktól, részint pedig a csatorna vize a tápláló trágyát olcsón és hatásosan juttatta a földekre. Régészeti emlékek tanúsítják, hogy Mezopotámiában és Egyiptomban a csatornák partján álló lakóházak némelyikében már a Kr.e. 3. évezredben külön vízvezetékkel ellátott helyiség szolgált árnyékszékül. Mindez persze nem lehetett általános. Hérodotosz szerint az egyiptomiak házaikban végezték a dolgukat. Ezzel szemben az utcán ettek, mert úgy vélték, hogy ami gusztustalan, azt rejtve, ami viszont nem, azt nyíltan illik tenni.
Az egyébként fejlett Hellászban e tekintetben elmaradott állapotok uralkodtak. A földrajzi adottságok miatt itt ugyanis vízöblítésről szó sem lehetett. A görög parasztok is gyűjtögették ürüléküket, mint kínai kollégáik, városaik környékét bűzölgő emésztőgödrök és szemétdombok csúfították, amelyek a járványok melegágyai voltak.
A nyilvános vécék a görög világban csak a Kr.e. 3-2. században, a fürdőkben jelentek meg először.

BOTRA ERŐSÍTETT SZIVACS, PAPÍR HELYETT



Rómában sok tekintetben jobb volt a helyzet. A késő köztársaságkortól mindenfelé nyilvános latrinák álltak a járókelők rendelkezésére, amelyekben sós vizes edény és botra erősített szivacs helyettesítette az ekkoriban még föl sem talált papírt.
Egyes 19. századi német történészek szerint Róma vesztét éppen az okozta, hogy a latinok ürüléküket a folyóba vagy a kanálisokba szórták A földek ugyanis így elvesztették termőképességüket, ami az itáliai parasztság elszegényedéséhez, a hadsereg elzülléséhez, majd a birodalom bukásához vezetett.
A nyomornegyedekben az emberek egyszerűen kizúdították az ablakon bilijük tartalmát - ha nem egyenest az utcára pottyantottak.
Rómából származnak az első luxusvécék.
Az emeletes római bérházakban azonban sem fürdőszoba, sem wc nem létezett. Az emberek valószínű a házak tövébe végezték a dolgukat. A Birodalom összeomlásával a nagy vízvezeték-rendszerek is tönkrementek.



Nyugat-Európában a 18. századig szinte semmi nem történt "árnyékszékügyben". A középkori városokban csatornázásra, nyilvános illemhelyekre sem pénz, sem igény nem volt. Az emberek szükségüket a kisebb településeken a városfal mellett, árkok fölé emelt "kisházak"-ban, a nagyobb településeken pedig otthonaikban bilibe vagy küblibe végezték. A székletet kilöttyintették az ablakon.
A 16. századi genovai gályákon senyvedő rabok székletét a kapzsi hajóskapitányok összegyűjtötték és a Közel-Keleten jó pénzért, eladták. A lakások ekkoriban mellékhelyiségről szó sem lehetett.
A pöcegödör és a bili minden szabályzat és rendelet ellenére is egyeduralkodó maradt a 19. századig. A higiénés szempontból sokkal fejlettebb arab világban sokkal jobb volt a helyzet. Állítólag már a 10. században volt külön vízöblítéses téglavécé, amely még alakjában is emlékeztetett a maira.



MAGYAR VISZONYOK

A magyarországi viszonyokra a következő volt a jellemező. A vándoroló nomád őseink életmódjuknál fogva sem ismerhették az ülőkés árnyékszék intézményét. Az árnyékszékek hazai elterjedése a 16., illetve túlnyomórészt 19. században volt csupán. Az előkelő "székelés" szó egyébként már ülő alkalmatosságot feltételez.

TISZTÁLKODÁS



Ami az ürítkezés utáni tisztálkodást illeti, a középkori emberek erre rendszeresített rongyokat, vagy faleveleket használtak vécépapír gyanánt, ahol pedig víz volt a közelben, kimosták alfelüket. Ezt általában - legalább is az arabok - bal kézzel tették, a jobb evésre szolgált. Érdekes azonban, hogy a kínaiak már a 13. században papírt használtak a tisztálkodáshoz.
A papír, mint törlőalkalmatosság, a bidével együtt csak a 18. században terjedt el Európában.



WC = WATER CLOSET

Az 1830-as évek nagy kolerajárványai - először Angliában - a városi csatornahálózat reformjához és a árnyékszékek gondos ellenőrzéséhez vezettek.
A tartályos WC elterjedése csak a 19. század harmadik harmadára tehető. Ez a típus először Angliában hódított tért, ezért nevezik Magyarországon angolWC-nek s ezért WC - Water Closet - a neve minden magyar WC is. A nagy ötlet nem a tartály, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar volt, amely a szag kiáramlását akadályozta meg. Így a lakáson belül is el lehetett helyezni.
Az angolWC az idők folyamán mind technikai, mind formai szempontból nagy fejlődésen ment át. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig épp oly rögös út vezetett, min a kőbaltától a számítógépig. Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem.

BIDÉ TÖRTÉNETE



Magyarország a piszkos nyugat és a fürdőző kelet között félúton helyezkedett el. A 19–20. században követi a kolera hatására felbuzdult nyugatot a nagyobb tisztaság felé.
A Bidé elterjedőben van a középosztály lakásaiban.
Mindeközben bőven vannak még olyanok a fejlett Európa szegényebb városi negyedeiben – a többi kontinensről nem is beszélve –, ahol az elemi higiénia még elérendő cél.

Fellendül a szappangyártás, fokozatosan olcsó tömegcikk lett belőle. Korábban nagyon sok fát kellett elégetni ahhoz, hogy egy szűk réteg szappanigényéhez hamut állítsanak elő. A hamuból főzték ugyanis mész és egyéb anyagok hozzáadásával azt a masszát, ami azután fadobozokban szárítva valami szappannak nevezhető dolog lett.

TUDTA?



A WC KILINCS NEM ANNYIRA FERTŐZŐ!
A bevásárlókocsik fogantyúin van a legtöbb baktérium, míg a nyilvános wc-k kilincsei nem annyira fertőzésveszélyesek, mint gondolnánk - áll egy dél-koreai egészségügyi felmérésben.
A bevásárlókocsik tolórudacskáján bukkantak a legtöbb baktériumkolóniára a kórokozóvadászok. Ezzel ez a tárgy lett toplistájukon az elsőszámú baktériumtenyészet.
A második a számítógép egere egy internetes kávézóban.
A harmadik helyen a buszok kapaszkodói végeztek.
Negyedikek a WCkilincsek.
A szappanos kézmosás csaknem minden baktériumtól megszabadítja a kezet.

A WC ÜLŐKÉK TISZTÁBBAK, MINT A MOBIL.
Moss kezet telefonálás után!



A mobiltelefonon sokkal több baktérium van, mint bárki is gondolná !
Vizsgálatok eredménye szerint naponta 55 millió brit használ maroktelefont, amely nyüzsög a fertőző baktériumoktól. Mikrobák ezrei élnek minden négyzetcentiméterén.
A mobilnál a WCülőkék is tisztábbak - állítják a kutatók.

A staphilococcus, amely bőrkiütéseket, tüdő- és agyhártyagyulladást is okozhat, befészkelődik a készülékbe, ezért kell a telefonálás után kezet mosni.